A régen épült házak (tégla fal, vályog fal, kőfal, vert fal) többségénél hiányzik, vagy már elöregedett a falban lévő "kátránypapír" szigetelés. Ennek következményeképpen         sok     helyen tapasztalják az épülettulajdonosok, hogy már jelentkeznek a talajpárából eredő vizesedési gondok. A felszívódó víz oldja a talaj különböző rétegeiben lévő ásványi sókat, és magával viszi azokat a falazatba. A víz a párolgás során a sókat a vakolatba juttatja. Onnan a víz eltávozik és hátrahagy rengeteg ásványi sót. Miután a sók elveszítik a nedvességtartalmukat kiszáradnak, a száradás során a folyékony halmazállapotból szilárd lesz, ez egy kristályosodási folyamatban zajlik le (mint ahogyan a víz megfagy). A kristályosodás térfogat-növekedéssel jár, és emiatt rendszerint elkezd peregni a vakolat és mállik a fal. A vakolatban feldúsult sóknak van egy rossz tulajdonsága: a levegő páratartalmát megkötik, amit a tulajdonos úgy tapasztal, hogy a vakolat felülete folyamatosan vizes. Ez főleg a téli időszakban intenzív, mert a fal csak befelé, a belső tér felé tud szellőzni és ez is növeli a levegő páratartalmát. A nedves falak többféle betegség kiváltó okai is lehetnek, pl. reumát, ízületi bántalmakat, asztmát, allergiát okozhatnak. További gondot okoz még, hogy a nedves fal jó hővezető, azaz rossz hőszigetelő és a belső levegő hőmérsékletét a falon keresztül kivezeti a szabadba, és ezért a lakástulajdonosoknak számolniuk kell a megemelkedett fűtési költséggel is.